Encontrados 106 resultados para: Dolgot
s így szólt a királyhoz: "Ne tartson uram gonosznak, ne gondoljon arra a gonoszságra, amelyet szolgád elkövetett azon a napon, amelyen uram és királyom elhagyta Jeruzsálemet. Ne vegye szívére a király a dolgot. (Sámuel II. könyve 19, 20)
A király meghányta-vetette a dolgot, aztán csináltatott két aranyborjút, és így szólt a néphez: "Elég legyen a Jeruzsálembe való zarándoklásból! Nézd, Izrael, itt az istened, aki kivezetett Egyiptom földjérõl!" (Királyok I. könyve 12, 28)
Obadjahu tehát elment Achábhoz és jelentette a dolgot. Acháb erre elindult Illés felé. (Királyok I. könyve 18, 16)
Egészen gyalázatos dolgot mûvelt, amikor a bálványokhoz szegõdött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elûzött Izrael elõl. (Királyok I. könyve 21, 26)
Akkor azonban így szóltak egymáshoz: "Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bûnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!" (Királyok II. könyve 7, 9)
Karmi fiai: Achár, aki bajba hozta Izraelt, mivel átok alá vetett dolgot tulajdonított el. (Krónikák I. könyve 2, 7)
"Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg." (Krónikák I. könyve 21, 10)
Istenük szeme azonban a zsidók vénein volt, és nem akadályozták meg õket, amíg tudtul nem adták (a dolgot) Dáriusnak, és írás nem érkezett az ügyben. (Ezdrás könyve 5, 5)
Csak Azael fia, Jonatan és Tikva fia, Jahzeja ellenezték a dolgot. Ugyanakkor Mesullám és Sabtai levita támogatta õket. (Ezdrás könyve 10, 15)
Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az elõkelõket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: "Milyen terhet raktok testvéretekre!" Majd népes gyûlést hívtam össze ellenük, (Nehemiás könyve 5, 7)
Megdorgáltam Júda elöljáróit és így szóltam hozzájuk: "Milyen gyalázatos dolgot mûveltek megszegve a szombatot? (Nehemiás könyve 13, 17)
Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom." (Tóbiás könyve 3, 10)