Encontrados 87 resultados para: Esett
Még a ruháját is levette, és Sámuel elõtt is prófétai révületbe esett -, egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkõzve. Azért mondják: "Saul is a próféták közé tartozik?" (Sámuel I. könyve 19, 24)
Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: "Állapotos vagyok." (Sámuel II. könyve 11, 5)
Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol - amint tudta - bátor harcosok álltak. (Sámuel II. könyve 11, 16)
Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvõhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétõl egészen addig, míg az égbõl esõ nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak. (Sámuel II. könyve 21, 10)
Egy bizonyos idõ elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett esõ az országban. (Királyok I. könyve 17, 7)
Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektõl, és hatalmas záporesõ esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt. (Királyok I. könyve 18, 45)
Az ezt mondta neki: "Azt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedbõl azt az embert, aki átkom alá esett, életeddel felelsz életéért és népeddel népéért." (Királyok I. könyve 20, 42)
Isten embere megkérdezte: "Hova esett?" Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab fát, utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. (Királyok II. könyve 6, 6)
Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette õket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, (Királyok II. könyve 23, 16)
Az elsõ sorsvetés Jehojaribra esett, a második Jedajára, (Krónikák I. könyve 24, 7)
Az elsõ sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, õrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettõjükre. (Krónikák I. könyve 25, 9)
A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részérõl, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülrõl már nem. Ott is van mind a mai napig. (Krónikák II. könyve 5, 9)