Encontrados 664 resultados para: Mózes és fáraó

  • Már arra gondolt, hogy eltörli õket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Õ eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk. (Zsoltárok könyve 106, 23)

  • Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte õket. (Makkabeusok I. könyve 4, 9)

  • Verjen gyökeret néped szent helyeden, amint Mózes mondta." (Makkabeusok II. könyve 1, 29)

  • Az is benne van az Írásban, hogy a próféta isteni sugallatra elrendelte, hogy a sátort és a szövetség ládáját vigyék utána. Aztán fölment arra a hegyre, amelyre Mózes ment az Istentõl örökségül kapott földet megnézni. (Makkabeusok II. könyve 2, 4)

  • Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsõsége és a felhõ, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen." (Makkabeusok II. könyve 2, 8)

  • hogyan könyörgött Mózes az Úrhoz, mire aztán tûz hullott alá az égbõl és elemésztette az áldozatot; ugyanígy imádkozott Salamon is, és tûz hullott alá, és megemésztette az égõáldozatot. (Makkabeusok II. könyve 2, 10)

  • Mózes az mondta: "Mivel az engesztelõ áldozatot nem fogyasztották el, a tûz emésztette meg." (Makkabeusok II. könyve 2, 11)

  • "Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül." (Makkabeusok II. könyve 7, 6)

  • Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: "Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak. (Makkabeusok II. könyve 7, 30)

  • Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak. (Énekek éneke 1, 9)

  • Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. (Sirák fia könyve 24, 23)

  • Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzsébõl. (Sirák fia könyve 45, 6)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina