Encontrados 491 resultados para: lett

  • Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt. (Királyok I. könyve 16, 15)

  • A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép gyõzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király. (Királyok I. könyve 16, 22)

  • Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában. (Királyok I. könyve 16, 23)

  • Aztán megtért atyáihoz Omri. Szamariában temették el. Fia, Acháb lett a király. (Királyok I. könyve 16, 28)

  • Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamariában. (Királyok I. könyve 16, 29)

  • Azzal (Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg õket. Aztán elindult, Illés nyomába szegõdött és a szolgája lett. (Királyok I. könyve 19, 21)

  • Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király. (Királyok I. könyve 22, 40)

  • Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában. (Királyok I. könyve 22, 41)

  • Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt. (Királyok I. könyve 22, 42)

  • Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király. (Királyok I. könyve 22, 51)

  • Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamariában; két évig uralkodott Izraelben. (Királyok I. könyve 22, 52)

  • Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia. (Királyok II. könyve 1, 17)


“Deve-se caminhar em nuvens cada vez que se termina uma confissão!” São Padre Pio de Pietrelcina