1 Amikor Saul fia meghallotta, hogy Abnert Hebronban megölték, keze lehanyatlott, és egész Izrael megrémült.
2 Saul fiának volt két vezére a portyázó csapatok élén. Az egyiket Baanának hívták, a másikat Rechabnak. A Beerotba való Rimmon fiai voltak, így Benjamin fiai közé tartoztak. Mert hiszen Beerot is Benjamin tulajdonának számít.
3 Mégis, Beerot lakói Gitajimba menekültek, s ott élnek idegenként mind a mai napig.
4 Jonatánnak, Saul fiának volt egy mindkét lábára béna fia. Ötesztendõs volt, amikor Saul és Jonatán halálhíre Jiszreelbe ért. A dajkája fogta és elmenekült vele, de a menekülés sietségében a gyerek elesett és megbénult. Mifibosetnek hívták.
5 A Beerotba való Rimmon fiai, Rechab és Baana elindultak és a déli hõség idején Isbaal házába mentek, amikor az éppen déli pihenõt tartott.
6 A kaput õrzõ lány búzát szemelgetett és elbóbiskolt, így épp aludt. Rechab és testvére, Baana beosontak.
7 Amikor beléptek a házba, Isbaal hálóköntösben az ágyán feküdt és aludt. Agyonütötték és fejét vették. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek vele az Arabán át vivõ úton.
8 Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: "Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törõ ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén."
9 Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: "Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelembõl kimentette:
10 aki nekem azt a hírt hozta, hogy Saul halott, abban a hiszemben, hogy örömhírt hoz nekem, azt én elfogattam és megölettem Ciklagban, ezzel jutalmaztam az örömhírért.
11 Most hát, amikor elvetemült emberek egy derék embert a saját házában és ágyán meggyilkoltak, ne kérjem tõletek számon a vérét és ne irtsalak ki benneteket a földrõl?"
12 Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták õket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban.
Versículos relacionados com Sámuel II. könyve, 4:
2 Sámuel 4 leírja IS-Boste, Saul fiának halálát, akit apja halála után Izrael királyának nyilvánítottak. Az IS-Boste két parancsnoka, Baaná és Recabe összeesküvéssel áll szemben, és megöli, amikor otthonában nyugszik. Az alábbiakban öt vers található az ebben a fejezetben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Példabeszédek 26:27: "Aki, aki gödröt készít, bele fog esni; ha valaki egy követ gurul, akkor az visszahúzódik rajta." Ez a vers rávilágít arra az elképzelésre, hogy a mások elleni erőszak és összeesküvés végül visszatér azok ellen, akik elkötelezik őket, mint a Baaná és az Recabe esetében.
Zsoltár 55:23: "De te, Istenem, a pusztítás gödörébe jönnek; a vérszomjas férfiak és csalók nem fogják élni a napjaik felét; de bízom benned." Ez a vers az Istenbe vetett bizalomról szól, hogy foglalkozzon azokkal, akik erőszakosak és félrevezetőek, például az Is-Boste gyilkosok.
Példabeszédek 21:30: "Nincs bölcsesség, nincs intelligencia, nincs tanács az Úr ellen." Ez a vers kiemeli Isten szuverenitását az összes dolog felett, és azoknak a hiábavalóságának, akik Isten terveivel szemben összecsapnak.
Zsoltár 31:15: "A kezedben vannak a napjaim; engedj engem ellenségeim és azok, akik üldöznek." Ez a vers kifejezi az Isten iránti bizalmát, hogy megvédje azokat, akiket üldöznek és ellenségeik támadnak meg, és amit BOTE minden bizonnyal vágyott volna.
Példabeszédek 24:17: "Ne légy boldog, amikor az ellenség esik; a szíved nem örül, amikor megbotlik." Ez a vers figyelmezteti az öröm ellen mások szerencsétlenségét, és kiemeli az empátia fontosságát, még az ellenségekkel kapcsolatban is.
Kapitel: