Zsoltárok könyve, 137

7. Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"

Verse im Zusammenhang mit Zsoltárok könyve, 137:

A 137. zsoltár az Izrael népének siralma, akit Babilonban száműzték, messze a szülőföldjüktől és a Jeruzsálem templomától. Kifejezik szomorúságukat és vágyakozásukat Sion, Isten szent városa iránt, amely most elpusztult. Az alábbiakban öt vers található a 137. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:

Ézsaiás 52:8: "Atalanjaik hangjai! Összeállítják a hangjukat, mert saját szemükkel látják az Úr visszatérését Sionhoz." Ez a vers arról szól, hogy visszatér Izrael népének Zionhoz és földjük helyreállításáról.

Szalagok 1:4: "A Sion utak szomorúak, mert senki sem jön a partikhoz. Minden ajtó elhagyatott; papjaik sóhajtanak, fiatal nőik szomorúak, és ő is keserű." Ez a vers leírja Sion szomorúságát és magányát, miután a babiloniak elpusztították.

Jeremiás 51:50: "Hallottam, száműzettek, hogy messze vannak a földemtől! Az Úr megítélte Babilont, és elnémítja." Ez a vers Isten Babilon elleni bosszújáról szól, amely elpusztította Jeruzsálemet és az Izrael népét száműzetéshez vezette.

Zsoltár 126:1: "Amikor az Úr visszahozta a foglyokat Sionba, olyanok voltunk, mint azok, akik álmodnak." Ez a vers az Izrael népének öröméről és meghökkentéséről szól, amikor megszabadultak száműzetésből, és visszatérhetnek Sionba.

Ezékiel 11:17: "Ezért mondjuk, így az Úr Istennek, összegyűjtöm téged a népek közé, és összegyűjtöm őket a szétszórt földről, és megadom neked Izrael földjét." Ez a vers Isten ígéretéről szól, hogy visszahozza népét a földjükre és helyreállítja őket.