1 Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén.
2 Hallgassátok dörgõ hangját figyelemmel, a dübörgést, amely elõtör szájából!
3 Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig.
4 Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, õ az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját.
5 Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket mûvel, amiket nem értünk.
6 Õ mondja a hónak: "Essél le a földre!" És az esõnek is: "Zúduljatok le rá!"
7 Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja.
8 Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvõhelyén meghúzza magát.
9 A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idõ tör be.
10 Isten lehelletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre.
11 Párás nedvessséggel tölti a felhõket, s a viharfellegek villámait szórják.
12 Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat õ határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen.
13 Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül.
14 Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit!
15 Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhõje fényt adjon?
16 Vagy érted tán, mint lebegnek felhõi, a mindentudó mester e csodás remekei?
17 Te, akinek már izzik a ruhád a hõségtõl, amikor a déli széltõl fülledt a föld,
18 te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült?
19 Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki...
20 Azt jelentsük talán: "Szólni akarok!"? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar?
21 Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhõk mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti õket,
22 észak felõl fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül,
23 sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el.
24 Ezért kell Õt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!
Versículos relacionados com Jób könyve, 37:
A Job 37 egy olyan fejezet, amelyben Eliú továbbra is beszél Isten nagyságáról, a természet erejéről és az ember képtelenségéről, hogy teljesen megértse Isten útját. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:
Job 36:26: "Íme, Isten nagyszerű, és nem tudjuk megérteni őt; éveinek száma nem kiszolgálható." Ez a vers hangsúlyozza Isten nagyságát és érthetetlenségét, a Job 37 központi témáját.
Job 38:4: "Hol voltál, amikor megalapítottam a Földet? Tudom, hogy van -e intelligenciád." Isten megkérdőjelezi az ő képességét, hogy megértse Isten módját, kiemelve azt az elképzelést, miszerint az ember nem képes teljesen megérteni Isten nagyságát.
Zsoltár 147:5: "Nagy a mi Urunk és nagy hatalom; megértése végtelen." Ez a vers kiemeli Isten nagyságát és érthetetlen bölcsességét.
Ézsaiás 40:26: "Vedd fel a szemét, és nézd meg, ki készítette ezeket a dolgokat? Ki a hadsereget a csillagokból készíti el, minden jól, amit nevének nevez; azért, mert nagy az erő és erős hatalom, nem Csak egy hiányzik. " Ez a vers kiemeli Isten nagyságát és hatalmát, valamint annak képességét, hogy mindent megteremtsen és fenntartson.
Zsoltár 29:4: "Az Úr hangja hatalmas; az Úr hangja tele van fenséggel." Ez a vers Isten erőteljes hangjáról szól, egy másik témáról a Job 37 -ben.
Chapters: