1 Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta.
2 Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elõl, nehogy megölje.
3 Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot.
4 A hetedik esztendõben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testõrök parancsnokait, és maga elé rendelte õket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette õket. Azután megmutatta a király fiát,
5 majd ezt az utasítást adta nekik: "Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az õrséget,
6 aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek õrséget tartani,
8 ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkõzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!"
9 A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton õrségre mentek, azokat is, akik szombaton õrségbõl jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek.
10 A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak.
11 Azután a testõrök felsorakoztak - a kezükben fegyver! - a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot.
12 Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: "Éljen a király!"
13 Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába.
14 Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király elõtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Árulás, árulás!"
15 Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: "Vezessétek ki az elõudvarból! Aki követi, kard által vesszen!" A pap ugyanis azt mondta: "Az Úr templomában nem szabad megölni."
16 Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg.
17 Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is.
18 Aztán az ország egész népe Baal templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baal papját, Matant pedig az oltár elõtt megölték. A pap ekkor õrséget állított az Úr templomához,
19 a századosokat, a kariakat, a testõröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testõrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket.
20 Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.
Versículos relacionados com Királyok II. könyve, 11:
A 2 király könyvének 11. fejezete Joas emelkedését Júdás trónra mutatja be Atalia halála után, aki megbukott a trónon, és megpróbálta elpusztítani David utódjait. A fejezet kiemeli Dávid valódi vonalának fontosságát, valamint a templompapok és az őrök hűségét a Júda örökségének védelme érdekében. Íme öt vers a 2 Kings 11 -ben címzett témákkal kapcsolatban:
2 Sámuel 7:16: "A dinasztia és a királyságod örökre szilárd lesz előttem; a trónod örökre megalapozódik." Ez a vers Isten ígéretét jelenti Dávidnak, hogy utódainak tartós királysága lesz. Ez az ígéret fontos Joás történetének összefüggésében, amely Dávidból származott, és amelynek vonalát a templomi papok és az őrök védik.
Zsoltár 132:11-12: "Az Úrnak eskü van Dávidnak, határozott eskünek, hogy nem fog visszavonni:„ Az egyik leszármazottját trónjára teszem. Ha gyermekei hűek a szövetségemhez és az általam tanított tanúvallomásokhoz Ők, gyermekeik örökké királyok lesznek a trónjukon. "" Ez a zsoltár Isten ígéretéről beszél Dávidnak, hogy utódainak tartós királysága lesz. Ez az ígéret fontos Joás történetének összefüggésében, amely Dávidból származott, és amelynek vonalát a templomi papok és az őrök védik.
Zsoltárok 146:3-4: "Ne bízz a hercegekben, a puszta halandók, nem tudnak megtakarítani. Amikor szellemük megy, visszatérnek a porba; ugyanazon a napon a terveik véget értek." Ez a zsoltár az Istenben való bizalom fontosságáról beszél, nem pedig az emberi uralkodók. Joás története kiemeli Dávid valódi vonalának fontosságát, de kiemeli a templomi papok és őrök hűségét is, hogy megvédje Júda örökségét.
1 Kings 1:50-51: "Adonias félt Salamontól, és felkelni, és az oltár végéhez ragaszkodott. Tehát Salamon tudta, hogy Adonijah félt tőle, és keresett rá. , és Salamon azt mondta neki: "Menj haza." "Ez a vers egy olyan helyzetet ír le, amelyben egy férfi menedéket keres a templom oltárán. Ez releváns Joás történetének összefüggésében, amelyben a templomban koronáznak, és az igazi vonalat a templomi papok és az őrök védik.
1 Krónikák 9:27: "Az éjszakát Isten háza körül töltötték, mert kötelességük volt megtartani és minden reggel kinyitni ajtóikat." Ez a vers leírja a Temple Porters feladatait. Az 1 Chronicles 9 története Izrael népéről beszél, aki visszatér a babiloni száműzetésből és a nemzet átszervezéséről. A szóban forgó vers kiemeli a templomi porterek fontosságát a szent hely biztonságának és integritásának fenntartása érdekében. A hordozók felelősek voltak az ajtók figyeléséért, csak azoknak, akik engedélyt kaptak, és biztosítva, hogy a templom belsejében minden rendben legyen. Ez a vers megmutatja, hogy a szervezés és a fegyelem hogyan fontosak voltak az Isten imádatában.
Chapters: