1 Artaxerxész király huszadik évének Niszán hónapjában egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelõtt sohasem voltam szomorú.
2 De a király akkor megkérdezte: "Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj." Nagyon megijedtem,
3 és így szóltam a királyhoz: "Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tûz emésztette meg."
4 A király erre így szólt hozzám: "Mi a kívánságod?" Segítségül hívtam az ég Istenét,
5 és így válaszoltam a királynak: "Ha jónak látja a király, és szolgája kedves elõtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem."
6 A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tõlem: "Mennyi idõre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?" Meghatároztam egy idõpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek.
7 Akkor így szóltam a királyhoz: "Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig,
8 továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdõk felügyelõjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erõd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok." A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze.
9 Megérkeztem a folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király írását. A király fegyveres és lovas tiszteket rendelt mellém kíséretül.
10 Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás errõl értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni.
11 Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam.
12 Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem.
13 Éjnek idején kimentem a Sárkány-forrással szemben a Völgy-kapun a Szemét-kapuig és szemügyre vettem Jeruzsálem lerombolt falát és kapuit, amelyeket tûz emésztett meg.
14 Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni.
15 Így éjnek idején fölmentem végig a Völgyön, és megvizsgáltam a falat, aztán visszatértem a Völgy-kapuhoz, s hazatértem.
16 A vezetõk nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az elõkelõkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel.
17 De akkor így szóltam hozzájuk: "Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tûz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!"
18 Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: "Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!" S nekiláttak ennek a derék munkának.
19 Amikor a horonita Szanaballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. "Mit mûveltek ott?" - kérdezték. "Tán föl akartok lázadni a király ellen?"
20 De így válaszoltam nekik: "Az ég Istene sikerre viszi ügyünket. S mi az õ szolgái nekilátunk és építünk. Nektek meg nincs Jeruzsálemben sem részetek, sem jogotok, sem emléketek."
Versículos relacionados com Nehemiás könyve, 2:
A Nehemiah 2 elmondja azt a pillanatot, amikor Nehemiah, a Susa -ban élt zsidó, és a King Arterxes -i kóstolóként dolgozott, megengedi, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, és vezesse a városfalak újjáépítését, amelyet évekkel korábban elpusztítottak. A fejezet során Nehemiah ellenzéssel és nehézségekkel szembesül, de továbbra is határozottan elhatározta, hogy befejezi a munkát. Az alábbiakban öt vers található, amelyek a Nehemiah 2 -ben szereplő témákra vonatkoznak:
Nehemiah 2:4: "Akkor a király azt mondta nekem:" Mit akarsz? " Imádkoztam a menny Istenéhez. " Nehemiah megkezdi útját, kérve Isten segítségét és útmutatását, megmutatva, hogy függ a tőle.
Nehemiah 2:8: "És a király beleegyezett abba, hogy teljesítse a kérésemet. Ezért arra kértem őket, hogy adjanak nekem engedélyt az Eufraták folyótól nyugatra fekvő tartomány kormányzóinak, hogy engedjék át, amíg el nem érem Júdát". Nehemiah kéri a király engedélyét és erőforrásait az újjáépítési munka elvégzésére, megmutatva, hogy a törvény határain belül és a kormány jóváhagyásával jár.
Nehemiah 2:10: "Amikor Sambalate, a Horonite és Tobias, az ammonit tiszt, hallott róla, kigúnyolta minket és azt mondta:" Mit csinálsz? Lázad a király ellen? " Nehemiah az ellenségek ellenzékével néz szembe, akik gúnyolódnak és megpróbálják elriasztani.
Nehemiah 2:17: "Aztán mondtam nekik:" Látod azt a nehéz helyzetet, amelyben vagyunk. Nehemiah motiválja az embereket, hogy egyesüljenek és együtt dolgozzanak a munka elvégzésére, megmutatva, hogy lehetséges a nehézségek leküzdése.
Nehemiah 2:20: "Azt válaszoltam nekik:" A menny Istene sikeres lesz. Mi, a szolgáink, kezdjük az újjáépítést, de nincs jogod, nincs állításod, nincs emléked Jeruzsálemben. " A Nehemiah abban bízik, hogy Isten vele van, és segít leküzdeni a nehézségeket, megmutatva a hitedet és az Istenbe vetett bizalmát.
Chapters: