1 Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: "Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?" Az Úr ezt a feleletet adta neki: "Föl!" Aztán azt kérdezte Dávid: "Hová menjek?" A válasz így hangzott: "Hebronba."
2 Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége.
3 Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le.
4 Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault.
5 Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: "Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek.
6 Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek.
7 De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává."
8 Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba,
9 és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává.
10 Saul fia, Isbaal negyvenesztendõs volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz.
11 Az az idõ, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki.
12 Ner fia, Abner azonban kivonult Saul fiának, Isbaalnak az embereivel Machanajimból Gibeon tájára.
13 Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort.
14 Akkor Abner így szólt Joábhoz: "Álljanak ki a fiatalok, és vívjanak meg elõttünk egymással!" "Jó, álljanak!" - válaszolta Joáb.
15 Ki is álltak, és számba vették õket: tizenkettõ Benjamin fiai közül, Isbaalnak, Saul fiának a részérõl, és tizenkettõ Dávid emberei közül.
16 Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van.
17 Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait.
18 Ceruja három fia is ott volt: Joáb, Abisáj és Azahel. Azahel olyan fürge volt, mint egy vad gazella;
19 Azahel tehát nyomába eredt Abnernak, és üldözése közben nem tágított se jobbra, se balra.
20 Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: "Te vagy az, Azahel?" "Igen, én!" - felelte.
21 Erre Abner azt mondta neki: "Térj jobbra vagy balra, ragadd meg az egyik fiatalt és annak vedd el a fegyverét!" De Azahel nem tágított.
22 Abner újra felszólította Azahelt: "Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?"
23 De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak.
24 Joáb és Abisáj azonban tovább üldözték Abnert. Mire a nap lement, Amma dombjához értek, amely a völgy keleti részén van, a Gebába vezetõ út mentén.
25 Benjamin fiai most Abner köré gyûltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét.
26 Abner odaszólt Joábnak: "Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?"
27 Joáb így válaszolt: "Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!"
28 Aztán Joáb megfúvatta a kürtöket. Erre az egész nép nyomban megállt, nem üldözte tovább Izraelt és nem folytatta a harcot.
29 Abner és emberei egész éjszaka folytatták útjukat az Arabán keresztül, majd átkeltek a Jordánon, és egész délelõtt meneteltek, míg végül Machanajimba nem értek.
30 Amikor Joáb abbahagyta Abner üldözését és összegyûjtötte az egész hadinépet, Dávid emberei közül tizenkilencen hiányoztak és Azahel.
31 Ugyanakkor Dávid emberei, Benjamin fiai, Abner emberei közül háromszázhatvan embert megöltek.
32 Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek.
Versículos relacionados com Sámuel II. könyve, 2:
2 Samuel 2 elmondja Dávidnak a Júda trónjához való emelkedését Saul halála után. A fejezet azzal kezdődik, hogy Dávid arra törekszik, hogy Isten jóváhagyását kérje, hogy Hebromba menjen, ahol királyt kért Júda törzsé felett. Aztán Abner, a Saul hadseregének parancsnoka, Isboste, Saul fia, királyként kijelenti Izrael felett, így polgárháborút indít Júda és Izrael törzsei között. Az alábbiakban öt vers található a 2 Samuel 2 témájával kapcsolatban:
2 Sámuel 2:4: "Akkor jött Júda emberei, és ott felkentek David King -et Júda törzsére." Ez a vers jelöli Dávid trónra emelkedésének kezdetét, amikor királyt kennek a Júda törzse felett Hebromban.
2 Samuel 2:10: "Isboste, Saul fia negyven éves volt, amikor elkezdett uralkodni Izrael felett, és két évig uralkodott; de csak Júda háza követte Dávidot." Ez a vers megmutatja az Izrael Királyság megosztását, és Isboste uralkodott a többi törzsnél, míg Júda törzse Dávidot követte.
2 Samuel 2:17: "És erős háború volt azon a napon, és Abner és Izrael emberei Dávid szolgái nyerték meg." Ez a vers leírja a Júda és Izrael törzsei közötti polgárháború első csatáját, amely Dávid és emberei győzelmét eredményezi.
2 Sámuel 2:26: "Akkor Abner felhívta David -t, mondván: a kard nem fog megszüntetni? Nem tudod, hogy ez keserűséget fog hozni? Meddig nem fogja megmondani az embereknek, hogy távozzanak testvéreik üldözéséből ? " Ebben a versben Abner megpróbálja rábeszélni Dávidot a polgárháború befejezéséről, figyelmeztetve a keserű küzdelem keserű következményeit.
2 Sámuel 2:32: "És felemelték Asaelt, Joab testvérét, akiket a kapuban öltek meg." Ez a vers leírja Asael, Joab testvére halálát az Abner hadsereg elleni csatában. Ez az esemény fontos, hogy megértsük a David és Joab közötti feszültségeket a jövőben.
Chapters: