Zsoltárok könyve, 119
116. Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben,
116. Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben,
A 119. zsoltár a Biblia egyik leghosszabb, és központi témájaként Isten Igéjét és annak fontosságát a hívõ életében. Az alábbiakban kiválasztott versek példák arra, hogy más Biblia könyvek is hangsúlyozzák a szentírás fontosságát a keresztény életben.
Példabeszédek 30:5: "Isten minden szava tiszta; ő pajzs azok számára, akik menekülnek benne." Ez a vers kiemeli Isten Igéjének tisztaságát és megbízhatóságát, így biztonságos menedékévé válik a hívõ számára.
2 Timóteus 3:16-17: "Minden szentírást Isten ihlette, és hasznos a tanításhoz, megújításhoz, korrekcióhoz és oktatáshoz az igazságban, hogy Isten embere képes lesz és teljes mértékben felkészült a teljes jó munkára." Ez a vers hangsúlyozza a Szentírás isteni inspirációját és annak hasznosságát a keresztény életben, oktatást és felkészülést kínál Isten munkájára.
Zsidók 4:12: "Mert Isten Igéje él és hatékony, és élesebb, mint bármelyik kétélű kard; áthatol a lélek és a szellem elválasztásának pontjába, az együtt és a csontvelővel, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." Ez a vers kiemeli Isten Igéjének hatalmas természetét és szerepét az emberi szív gondolatainak és szándékainak valódi természetének feltárásában.
Róma 15:4: "Mert mindazt, amit a múltban írtak, azt írták, hogy tanítson nekünk, hogy a Szentírás kitartásának és jó bátorságának köszönhetően tartsuk meg a reményünket." Ez a vers kiemeli a Szentíráson keresztüli tanulás fontosságát, bátorítást és kitartást kínálva a remény fenntartása érdekében a jövőben.
James 1:22: "Nem csak a szó hallgatói, és megtévesztik magukat. Éppen ellenkezőleg, gyakorolja a szót." Ez a vers kiemeli a Szentírás gyakorlati alkalmazásának fontosságát, emlékezve arra, hogy Isten Igéjének meghallgatása nem elegendő, de a mindennapi életünkben a gyakorlatba kell hozni.
“Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina