Fundar 32 Resultados para: Achaszja

  • Huszonkét esztendõs volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve. (Krónikák II. könyve 22, 2)

  • mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedõ Jorámot, Acháb fiát. (Krónikák II. könyve 22, 6)

  • Achaszja pusztulása az Istentõl való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját. (Krónikák II. könyve 22, 7)

  • Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda fõembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és õket is megölte. (Krónikák II. könyve 22, 8)

  • Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtõzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívébõl kereste az Urat. Azután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz. (Krónikák II. könyve 22, 9)

  • Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát. (Krónikák II. könyve 22, 10)

  • Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada fõpap felesége - minthogy Achaszja nõvére volt - elrejtette Atalja elõl, úgyhogy nem tudta megöletni. (Krónikák II. könyve 22, 11)

  • De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta. (Krónikák II. könyve 25, 23)


“Caminhe com alegria e com o coração o mais sincero e aberto que puder. E quando não conseguir manter esta santa alegria, ao menos não perca nunca o valor e a confiança em Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina