Fundar 274 Resultados para: Asszony

  • Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" (János evangéliuma 8, 10)

  • "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" (János evangéliuma 8, 11)

  • Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. (János evangéliuma 16, 21)

  • Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" (János evangéliuma 19, 26)

  • Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették." (János evangéliuma 20, 13)

  • Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." (János evangéliuma 20, 15)

  • Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. (Apostolok Cselekedetei 5, 10)

  • Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot. (Apostolok Cselekedetei 9, 36)

  • Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevû, istenfélõ bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. (Apostolok Cselekedetei 16, 14)

  • Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevû asszony, és még mások is. (Apostolok Cselekedetei 17, 34)

  • A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. (Korintusiaknak írt I. levél 7, 3)

  • Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem õ rendelkezik, hanem a felesége. (Korintusiaknak írt I. levél 7, 4)


“Há alegrias tão sublimes e dores tão profundas que não se consegue exprimir com palavras. O silêncio é o último recurso da alma, quando ela está inefavelmente feliz ou extremamente oprimida!” São Padre Pio de Pietrelcina