Fundar 456 Resultados para: Hiszen
Erre azt mondta: "Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az elsõ, hiszen nem fiatal férfiak után futottál, szegény vagy gazdag után. (Rut könyve 3, 10)
Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki õszintén, szívbõl, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben. (Sámuel I. könyve 12, 24)
Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az elõõrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr gyõzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen." (Sámuel I. könyve 14, 6)
"Engedelmeskedtem az Úrnak - válaszolta Saul Sámuelnek -, hiszen hadat vezettem, ahova az Úr küldött. Igaz, Agagot, az amalekiták királyát magammal hoztam, de az amalekitákon betöltöttem az átkot. (Sámuel I. könyve 15, 20)
"Hogy mehetnék - felelte Sámuel -, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl." Az Úr azonban ezt mondta: "Vigyél magaddal egy üszõt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. (Sámuel I. könyve 16, 2)
Saul azonban így válaszolt: "Nem mehetsz el és nem mérkõzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva." (Sámuel I. könyve 17, 33)
Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom." (Sámuel I. könyve 18, 23)
Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bûnt szolgája, Dávid ellen, hiszen õ sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. (Sámuel I. könyve 19, 4)
Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 21, 12)
Hát csak most kezdtem el felõle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebbõl." (Sámuel I. könyve 22, 15)
Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelõs atyádfiai életéért. (Sámuel I. könyve 22, 22)
Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: "Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment." (Sámuel I. könyve 23, 7)