Fundar 663 Resultados para: Júda és Simeon

  • A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az õ örökrészük Júda fiai örökrészében terült el. (Józsue könyve 19, 1)

  • Ehhez hozzátartozott az összes helység e városok környékén egészen Baalat-Beerig, a negebi Ramatig. Ez lett Simeon fiai törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint. (Józsue könyve 19, 8)

  • Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részébõl vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középsõ részén kapták meg örökrészüket. (Józsue könyve 19, 9)

  • Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront. (Józsue könyve 20, 7)

  • A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzsébõl 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak; (Józsue könyve 21, 4)

  • Júda és Simeon törzsébõl a következõ nevû városokat adták; (Józsue könyve 21, 9)

  • Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fõvárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülõ legelõvel együtt. (Józsue könyve 21, 11)

  • Az Úr azt felelte: "Júda vonuljon fel elsõnek, mert kezébe adom a földet." (Bírák könyve 1, 2)

  • Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: "Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre." Simeon el is ment vele. (Bírák könyve 1, 3)

  • Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyõztek. (Bírák könyve 1, 4)

  • [Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották.] (Bírák könyve 1, 8)

  • Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. (Bírák könyve 1, 9)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina