Fundar 83 Resultados para: Kelj
Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, mert valóban a tied minden nép! (Zsoltárok könyve 82, 8)
Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik. (Zsoltárok könyve 94, 2)
Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idõ, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. (Zsoltárok könyve 102, 14)
Aztán köszön, s így szól szerelmesem: Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! (Énekek éneke 2, 10)
Már színesedik az elsõ fügetermés, hajtanak a szõlõk s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! (Énekek éneke 2, 13)
Ha mégis legyõztek az ízes falatok, kelj föl és hányd ki: mindjárt megkönnyebbülsz. (Sirák fia könyve 31, 21)
- borzalmas látomás adta ezt tudtomra -, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító. "Kelj föl, Elám! Készülj ostromra, Média! Véget vetek már minden sóhajtásnak." (Izajás könyve 21, 2)
Kelj föl, kelj föl! Öltözz erõbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt? (Izajás könyve 51, 9)
Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezébõl haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. (Izajás könyve 51, 17)
Kelj föl, kelj föl, öltözz erõbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. (Izajás könyve 52, 1)
Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya! (Izajás könyve 52, 2)
Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörûnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsõségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstõl, a haszonleséstõl és a mihaszna beszédtõl: (Izajás könyve 58, 13)