Fundar 149 Resultados para: Veletek
Megkérdezte tõlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?" (Királyok II. könyve 1, 7)
Egyikük azonban így szólt hozzá: "Légy olyan jó, tarts te is szolgáiddal!" Azt válaszolta: "Veletek megyek." (Királyok II. könyve 6, 3)
Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemrõl, s ne imádjatok idegen isteneket! (Királyok II. könyve 17, 38)
De a fõpohárnok azt felelte: "Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?" (Királyok II. könyve 18, 27)
Dávid eléjük ment, szóba állt velük, és ezt mondta: "Ha békés szándékkal jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, akkor szívesen szövetkezem veletek. De ha azért jöttök, hogy eláruljatok ellenségeimnek, jóllehet semmi gazság nem tapad a kezemhez, akkor atyáink Istene lássa és torolja meg." (Krónikák I. könyve 12, 18)
"Az Isten, az Úr, nemde veletek volt és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az õ népe elõtt. (Krónikák I. könyve 22, 18)
Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül? (Krónikák II. könyve 13, 8)
Kiment Aza elé, és azt mondta neki: "Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, õ is elhagy benneteket. (Krónikák II. könyve 15, 2)
A bírákat figyelmeztette: "Vigyázzatok, mit cselekesztek! Bíráskodástokkal ugyanis nemcsak az embereket, hanem az Urat is szolgáljátok. Azért veletek lesz bírói mûködéstekben. (Krónikák II. könyve 19, 6)
Az Úr félelme legyen tehát veletek! Gondosan végezzétek kötelességteket, mert az Úrnál, a mi Istenünknél szó sem lehet igazságtalanságról, személyválogatásról vagy megvesztegetésrõl." (Krónikák II. könyve 19, 7)
Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!" (Krónikák II. könyve 20, 17)
fölkeresték Zerubbábelt, Jesuát és a családfõket, és így szóltak hozzájuk: "Hadd építsük mi is veletek, hiszen ugyanúgy keressük Isteneteket, mint ti, s neki mutatunk be áldozatot Asszarhaddon, Asszur királya korától kezdve, aki idehozott minket." (Ezdrás könyve 4, 2)