Fundar 13247 Resultados para: hó
Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti õket, sem másfajta hõség, (Jelenések könyve 7, 16)
mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élõ vizek forrásához tereli õket, az Isten pedig letöröl a szemükrõl minden könnyet." (Jelenések könyve 7, 17)
Jött egy másik angyal, megállt az oltár elõtt, aranyfüstölõ volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa elõtt állt. (Jelenések könyve 8, 3)
A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát. (Jelenések könyve 8, 6)
A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent. (Jelenések könyve 8, 12)
És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni." (Jelenések könyve 8, 13)
Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétõl. (Jelenések könyve 9, 2)
Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellõ növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. (Jelenések könyve 9, 4)
Parancsuk volt, hogy ne öljék meg õket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. (Jelenések könyve 9, 5)
A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. (Jelenések könyve 9, 7)
Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. (Jelenések könyve 9, 9)
Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erõ volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. (Jelenések könyve 9, 10)