Löydetty 68 Tulokset: Dániel
Uralkodásának elsõ esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekbõl, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által elõre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. (Dániel könyve 9, 2)
Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. (Dániel könyve 10, 2)
De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el õket, hogy elfutottak és elrejtõztek. (Dániel könyve 10, 7)
Majd azt mondta nekem: "Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem." Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. (Dániel könyve 10, 11)
Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az elsõ naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe elõtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. (Dániel könyve 10, 12)
Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végsõ idõkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog." (Dániel könyve 12, 4)
Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innensõ partján, a másik pedig a folyó túlsó partján. (Dániel könyve 12, 5)
Így válaszolt: "Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végsõ idõkig. (Dániel könyve 12, 9)
Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevû, egészen fiatal fiúban a szent lelket, (Dániel könyve 13, 45)
Dániel ezt válaszolta: "Különítsétek el õket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam õket!" (Dániel könyve 13, 51)
Dániel erre így válaszolt: "Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa." (Dániel könyve 13, 55)
Dániel erre így válaszolt: "Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket." (Dániel könyve 13, 59)