Löydetty 68 Tulokset: Dániel

• Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek. (Dániel könyve 13, 61)

• Dániel ettõl a naptól fogva nagy embernek számított a nép elõtt. (Dániel könyve 13, 64)

• Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része. (Dániel könyve 14, 2)

• A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. (Dániel könyve 14, 4)

• Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem." (Dániel könyve 14, 7)

• A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bûnhõdni, mivel káromolni merte Bélt." (Dániel könyve 14, 8)

• Dániel erre azt felelte: "Legyen úgy, ahogy mondtad!" Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. (Dániel könyve 14, 9)

• S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkezõ esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk." (Dániel könyve 14, 12)

• Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyûrûjével és eltávoztak. (Dániel könyve 14, 14)

• A király föltette a kérdést: "Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?" Azt felelte: "Sértetlenek, király." (Dániel könyve 14, 17)

• De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!" (Dániel könyve 14, 19)

• A király megölette õket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt. (Dániel könyve 14, 22)