Löydetty 336 Tulokset: Igen
Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyûjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fûszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat. (Krónikák II. könyve 32, 27)
magának meg városokat építtetett. Igen sok juhnyája és marhacsordája volt, mert az Isten igen nagy gazdagságot adott neki. (Krónikák II. könyve 32, 29)
Ezek után egy külsõ falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerõsített városába. (Krónikák II. könyve 33, 14)
Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya elõtt felolvasott könyvben. (Krónikák II. könyve 34, 24)
Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: "Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!" (Nehemiás könyve 6, 10)
Az egész közösség - mindenki, aki csak hazatért a fogságból - csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük. (Nehemiás könyve 8, 17)
"Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?" "Igen." (Tóbiás könyve 7, 4)
Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívû ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott, (Tóbiás könyve 7, 7)
igen nagy rémület vett erõt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért. (Judit könyve 4, 2)
Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. (Judit könyve 5, 9)
Késõbb éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. (Judit könyve 5, 10)
Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt. (Judit könyve 7, 2)