Löydetty 640 Tulokset: Júda története
Abban az idõben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékrõl, Hebronból, Debirbõl, Anabból, Júda egész hegyvidékérõl és Izrael egész hegyvidékérõl: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot. (Józsue könyve 11, 21)
Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában. (Józsue könyve 14, 6)
Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. (Józsue könyve 15, 1)
A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül. (Józsue könyve 15, 12)
Jefunne fia, Káleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fõvárosát, azaz Hebront. (Józsue könyve 15, 13)
Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint. (Józsue könyve 15, 20)
Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, (Józsue könyve 15, 21)
Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiûzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig. (Józsue könyve 15, 63)
Osszák fel a földet hét egyenlõ részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. (Józsue könyve 18, 5)
A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. (Józsue könyve 18, 11)
A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal. (Józsue könyve 18, 14)
A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az õ örökrészük Júda fiai örökrészében terült el. (Józsue könyve 19, 1)