Löydetty 99 Tulokset: Joáb
Joáb megtámadta az ammoniták (földjén) Rabbát, és el is foglalta a vízivárost. (Sámuel II. könyve 12, 26)
Ekkor Joáb hírvivõket küldött Dávidhoz, és azt üzente: "Megtámadtam Rabbát és elfoglaltam a vízivárost. (Sámuel II. könyve 12, 27)
Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt. (Sámuel II. könyve 14, 1)
Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. (Sámuel II. könyve 14, 2)
Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele." S Joáb szájába adta az asszonynak a szót. (Sámuel II. könyve 14, 3)
Erre a király megkérdezte: "Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?" Az asszony azt mondta rá: "Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, õ adta ezeket a szavakat szolgálód szájába. (Sámuel II. könyve 14, 19)
Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a födön." (Sámuel II. könyve 14, 20)
Erre Joáb földig hajolt, leborult a király elõtt és magasztalta. Azt mondta: "Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését." (Sámuel II. könyve 14, 22)
Ezután Joáb felállt, elment Gesurba és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe. (Sámuel II. könyve 14, 23)
Ezért így szólt szolgájához: "Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!" Absalom szolgái felgyújtották a földet. (Sámuel II. könyve 14, 30)
Erre Joáb fogta magát és elment Absalom házába, s megkérdezte tõle: "Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?" (Sámuel II. könyve 14, 31)
Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király elõtt. A király azonban megölelte Absalomot. (Sámuel II. könyve 14, 33)