Löydetty 99 Tulokset: Joáb
az ammonita Celek és Joáb fegyverhordozója, Ceruja fia, Nacharai Beerotból, (Sámuel II. könyve 23, 37)
Joáb azonban azt mondta a királynak: "Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit?" (Sámuel II. könyve 24, 3)
Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét. (Sámuel II. könyve 24, 4)
Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit. (Sámuel II. könyve 24, 9)
Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?" (Királyok I. könyve 1, 41)
Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte õket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípõmön az övet és lábamon a sarut. (Királyok I. könyve 2, 5)
Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!" (Királyok I. könyve 2, 22)
Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát. (Királyok I. könyve 2, 28)
Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tõled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!" (Királyok I. könyve 2, 29)
Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta." (Királyok I. könyve 2, 30)
A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. (Királyok I. könyve 2, 31)
Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden idõre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!" (Királyok I. könyve 2, 33)