Löydetty 212 Tulokset: Salamon ima
Nézd, született egy fiad, õ a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül, minden ellenségétõl. Salamon lesz a neve. Az õ napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, (Krónikák I. könyve 22, 9)
Te pedig fiam, Salamon, ismerd el atyád Istenét, szolgáld osztatlan szívvel és odaadó lélekkel. Az Úr ugyanis megvizsgál minden szívet, és ismeri minden lélek gondolatait. Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tõle, elvet örökre. (Krónikák I. könyve 28, 9)
Dávid ezután így beszélt az összes egybegyûltekhez: "A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem embereknek készül, hanem az Úrnak. (Krónikák I. könyve 29, 1)
Salamon - mint király - elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki. (Krónikák I. könyve 29, 23)
Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király. (Krónikák I. könyve 29, 28)
Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az õ Istene, és mind nagyobbá tette. (Krónikák II. könyve 1, 1)
Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden fõemberét, a családok fejeit. (Krónikák II. könyve 1, 2)
Salamon és a vele levõ sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. (Krónikák II. könyve 1, 3)
Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt az Úr hajléka elõtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság. (Krónikák II. könyve 1, 5)
Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora elõtt van, és ezer égõáldozatot mutatott be rajta. (Krónikák II. könyve 1, 6)
Salamon így felelt az Istennek: "Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. (Krónikák II. könyve 1, 8)
Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást. (Krónikák II. könyve 1, 13)