Löydetty 747 Tulokset: Vas
Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret. (Kivonulás könyve 13, 7)
Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsõségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. (Kivonulás könyve 14, 17)
Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsõségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain." (Kivonulás könyve 14, 18)
Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. (Kivonulás könyve 14, 23)
Az Úr pedig így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra." (Kivonulás könyve 14, 26)
A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. (Kivonulás könyve 14, 28)
Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. (Kivonulás könyve 15, 1)
Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, (Kivonulás könyve 15, 19)
Mirjam így énekelt elõttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette." (Kivonulás könyve 15, 21)
Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tûzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. (Kivonulás könyve 19, 18)
Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé." (Kivonulás könyve 20, 17)
Földbõl építs nekem oltárt, azon mutasd be az égõáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemrõl megemlékezzenek. (Kivonulás könyve 20, 24)