Löydetty 186 Tulokset: beszélt
Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük. (Judit könyve 14, 8)
Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemõimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat. (Judit könyve 16, 4)
Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal. (Eszter könyve 2, 22)
Aztán átadott neki egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletrõl azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felõle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért és könyörögjön népéért. (a) Ezt üzente neki: "Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második ember a királyságban, ellenünk beszélt és halálunkat kérte a királytól. (b) Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól." (Eszter könyve 4, 8)
Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Beszélj!" Eszter így válaszolt: (a) "Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtõl való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség." (b) Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét. (Eszter könyve 5, 2)
Majd összehívta barátait és feleségét, Zerest. Aztán hosszasan beszélt nekik káprázatos gazdagságáról, gyermekeinek nagy számáról, s mindarról, amivel a király kitüntette: összes fejedelme és szolgája fölé helyezte. (Eszter könyve 5, 11)
A felesége meg így beszélt hozzá: "Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!" (Jób könyve 2, 9)
Válaszul így beszélt a suachi Bildád: (Jób könyve 18, 1)
"Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség. (Jób könyve 34, 35)
A felhõoszlopból beszélt hozzájuk, megõrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott. (Zsoltárok könyve 99, 7)
Õ azonban kinevette és kigúnyolta, sõt bemocskolta õket és gõgösen beszélt velük. (Makkabeusok I. könyve 7, 34)
Így tipord el ma is elõttünk ezt a sereget. Hadd tudják meg a többiek is, hogy gyalázkodva beszélt szentélyedrõl. Ítélkezz fölötte gonoszsága szerint!" (Makkabeusok I. könyve 7, 42)