Löydetty 445 Tulokset: bot

  • Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesõt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyû jégesõt bocsátott Egyiptom egész földjére. (Kivonulás könyve 9, 23)

  • Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. (Kivonulás könyve 10, 13)

  • Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. (Kivonulás könyve 12, 11)

  • Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. (Kivonulás könyve 14, 16)

  • akkor Mirjam prófétanõ, Áron nõvére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. (Kivonulás könyve 15, 20)

  • Õ az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tõle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé. (Kivonulás könyve 15, 25)

  • Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép elõtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. (Kivonulás könyve 17, 5)

  • Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére." (Kivonulás könyve 17, 9)

  • ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról. (Kivonulás könyve 21, 19)

  • Aki rabszolgáját vagy rabnõjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni. (Kivonulás könyve 21, 20)

  • Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. (Kivonulás könyve 25, 18)

  • Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. (Kivonulás könyve 25, 19)


“Se você fala das próprias virtudes para se exibir ou para vã ostentação perde todo o mérito.” São Padre Pio de Pietrelcina