Löydetty 445 Tulokset: bot

  • s végül két gerlét vagy két galambot, ahogy módjában áll megszerezni - az egyiket ajánlják fel bûnért való áldozatul, a másikat égõáldozatul. (Leviták könyve 14, 22)

  • A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, járuljon az Úr elé a megnyilatkozás sátorának bejáratához és adja át õket a papnak. (Leviták könyve 15, 14)

  • A nyolcadik napon vegyen két gerlét vagy két galambot, vigye el a papnak, a megnyilatkozás sátorának a bejáratához. (Leviták könyve 15, 29)

  • Ha majd eltöröm kenyeretek botját, tíz asszony süthet kenyeret egy kemencében: kimérve adják majd nektek a kenyeret, s nem ehettek jóllakásig. (Leviták könyve 26, 26)

  • Egymásba botlanak, mint a kard elõtt, noha senki sem kergeti õket. Nem állhattok meg ellenségeitek elõtt, (Leviták könyve 26, 37)

  • A szarvasmarha és a juh-kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni, ahogy átmegy a pásztor botja alatt. (Leviták könyve 27, 32)

  • Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára mindegyiküket a megszabott teendõ és vinnivaló mellé állították; beosztották õket, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. (Számok könyve 4, 49)

  • "Vedd el tõlük õket, legyenek a megnyilatkozás sátorának szolgálatára. Add át õket a leviták különféle csoportjainak, megszabott tisztségüknek megfelelõen." (Számok könyve 7, 5)

  • Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szõlõfürtöt a szõlõvesszõvel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek). (Számok könyve 13, 23)

  • "Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét. (Számok könyve 17, 17)

  • Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az õ törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot. (Számok könyve 17, 18)

  • Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának." (Számok könyve 17, 20)


“Há alegrias tão sublimes e dores tão profundas que não se consegue exprimir com palavras. O silêncio é o último recurso da alma, quando ela está inefavelmente feliz ou extremamente oprimida!” São Padre Pio de Pietrelcina