Löydetty 191 Tulokset: láttam

  • A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. (Ezekiel könyve 43, 3)

  • Majd elvitt az északi kapu irányába a templom elé. Odanéztem és láttam, hogy az Úr dicsõsége eltöltötte az Úr templomát, és arcra borultam. (Ezekiel könyve 44, 4)

  • azt mondta nekik a király: "Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését." (Dániel könyve 2, 3)

  • A király megkérdezte Dánieltõl, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: "Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?" (Dániel könyve 2, 26)

  • De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvõhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. (Dániel könyve 4, 2)

  • Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. (Dániel könyve 4, 6)

  • A látomásban, amely fekvõhelyemen elõttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. (Dániel könyve 4, 7)

  • Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van. (Dániel könyve 4, 15)

  • Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. (Dániel könyve 7, 2)

  • Az elsõ olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földrõl, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sõt emberi szívet is kapott. (Dániel könyve 7, 4)

  • Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott. (Dániel könyve 7, 6)

  • Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyû erõs volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt. (Dániel könyve 7, 7)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina