Löydetty 7636 Tulokset: só
Nagy szóval hirdette: "Féljétek az Istent és dicsõítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója elõtt!" (Jelenések könyve 14, 7)
Ezután fehér felhõt láttam, a felhõn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. (Jelenések könyve 14, 14)
A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belõle, hogy a lovaknak a zablájukig ért. (Jelenések könyve 14, 20)
Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végsõ csapás volt rájuk bízva - ezzel lesz teljessé az Isten haragja. (Jelenések könyve 15, 1)
Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. (Jelenések könyve 15, 3)
Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsõítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed elõtt. mert ítéleteid kinyilvánultak." (Jelenések könyve 15, 4)
A templom megtelt Isten dicsõségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett. (Jelenések könyve 15, 8)
Az elsõ elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása elõtt leborultak. (Jelenések könyve 16, 2)
A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élõlény elpusztult. (Jelenések könyve 16, 3)
A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak. (Jelenések könyve 16, 4)
Az emberek kínlódtak a nagy hõségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak elõtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra. (Jelenések könyve 16, 9)
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, (Jelenések könyve 16, 10)