Löydetty 331 Tulokset: vigasztalás istene

  • "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom õket." (Ezekiel könyve 4, 13)

  • Ez az az élõlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. (Ezekiel könyve 10, 20)

  • Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia. (Ezekiel könyve 44, 2)

  • Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsõítelek, mert bölcsességet és erõt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tõled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk. (Dániel könyve 2, 23)

  • Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erõt, hatalmat és dicsõséget adott neked. (Dániel könyve 2, 37)

  • Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szûnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké. (Dániel könyve 2, 44)

  • Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké. (Dániel könyve 3, 26)

  • Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsõséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. (Dániel könyve 3, 52)

  • Nebukadnezár ekkor így szólt: "Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. (Dániel könyve 3, 95)

  • Hangosan felkiáltott: "Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!" (Dániel könyve 14, 41)

  • Mégis hozzám kiáltanak: "Ismerünk téged, Izrael Istene!" (Ozeás könyve 8, 2)

  • Igen, az Úr, a Seregek Istene, Úr az õ neve. (Ozeás könyve 12, 6)


“A pessoa que nunca medita é como alguém que nunca se olha no espelho e, assim, não se cuida e sai desarrumada. A pessoa que medita e dirige seus pensamentos a Deus, que é o espelho de sua alma, procura conhecer seus defeitos, tenta corrigi-los, modera seus impulsos e põe em ordem sua consciência.” São Padre Pio de Pietrelcina