1 Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
2 Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el õket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
3 Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
4 "Ez az, akit egykor kinevettünk és akibõl gúnyt ûztünk. Mi esztelenek! Életmódját õrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.
5 Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
6 Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
7 A kimerülésig jártuk a bûn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
8 Mi hasznát láttuk a gõgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
9 Ez mind tovatûnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
10 mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
11 vagy ahogy a levegõben repülõ madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
12 vagy mint a célba lõtt nyíl mögött az átszelt levegõ rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
13 mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."
14 Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyû hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
15 Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
16 Így elnyerik az Úr kezébõl a dicsõség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi õket.
17 Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
18 Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
19 Gyõzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
20 bõsz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.
21 Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhõkbõl, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
22 És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
23 A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja õket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bûn felforgatja az uralkodók trónját.
Versículos relacionados com Bölcsesség könyve, 5:
A Bölcsesség könyve, az 5. fejezet, az igazak jutalmáról és a gonoszok halál utáni büntetéséről szól. A fejezet leírja a gonoszok fájdalmát és kétségbeesését, amikor rájönnek, hogy földi életük véget ért, és cselekedeteik miatt megítélik. A következő versek a témához kapcsolódó témákkal foglalkoznak:
Példabeszédek 11:18: "A gonoszok félrevezető fizetést nyernek, de aki igazságszolgáltatást vet, valódi jutalmat kap." Ez a vers megmutatja a különbséget a gonoszok félrevezető földi jutalmainak és az igazak igazi és tartós jutalma között.
Ecclesiastes 12:14: "Mert Isten megítélni fog mindent, amit megtett, beleértve az összes rejtett, jó vagy rossz." Ez a vers azt jelzi, hogy még ha a gonosz cselekedetek is észrevétlenül maradhatnak az emberek szemében, akkor nem maradnak észrevétlenül Isten szemében, ami mindent megítél.
Máté 25:46: "És örök büntetéssel járnak, de az örök élet igazaként." Ez a vers a gonoszok és az igazak közötti végső elválasztásról szól, akik örök büntetést és jutalmat kapnak.
2 Korinthus 5:10: "Mert mindannyiunknak meg kell jelölnünk a Krisztus Bíróság előtt, hogy mindegyik megkapja azt, amit megérdemel, a jó vagy gonosz szerint, amit a testében tett." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, hogy mindenkit megítélnek a földi életben tett cselekedeteik miatt.
Jelenések 20:12: "Láttam, hogy a trón előtt álltak, és a trón előtt álltak, és a könyveket megnyitották. regisztrálták a könyvekben. " Ez a vers leírja a végleges ítéletet és azt, hogy miként ítélik meg mindegyiket a könyvekben rögzített cselekedeteik alapján.
Luvut: