1 Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival.
2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
3 Júdás kapott egy csapat katonát, és a fõpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
4 Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította õket: "Kit kerestek?"
5 "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.
6 Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak.
7 Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték.
8 Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el."
9 Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."
10 Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a fõpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták.
11 Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
12 A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték.
13 Elõször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendõben Kaifás volt a fõpap,
14 õ adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért."
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerõse volt a fõpapnak, bejutott Jézussal a fõpap udvarára,
16 Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerõse volt a fõpapnak, kijött és szólt a kapuban õrködõ lánynak, és bevitte Pétert.
17 A kapunál õrködõ szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte.
18 A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.
19 A fõpap a tanítványai és a tanítása felõl faggatta Jézust.
20 Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.
21 Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Õk tudják, mit tanítottam."
22 E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a fõpapnak?"
23 Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?"
24 Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás fõpaphoz.
25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tõle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."
26 A fõpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben."
27 Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.
28 Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.
29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tõlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?"
30 "Ha nem volna gonosztevõ - felelték -, nem hoztuk volna eléd."
31 Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
32 Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
33 Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tõle: "Te vagy a zsidók királya?"
34 Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?"
35 "Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a fõpapok adtak kezemre. Mit tettél?"
36 Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebbõl a világból való. Ha ebbõl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való."
37 Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra."
38 Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bûnösnek.
39 De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?"
40 Erre újra kiabálni kezdtek: "Ne õt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Versículos relacionados com János evangéliuma, 18:
A Szent János 18 elmondja Jézus letartóztatását és ítéletét a keresztre feszítés előtt. A fejezet a Judas Iscariot árulásával kezdődik, és azzal ér véget, hogy Péter háromszor tagadja Jézust. A tárgyalt témák közé tartozik Jézus szenvedése és megalázása, tanítványai hűség és árulás, valamint az igazságtalan ítélet, amellyel Jézus szembesült.
Zsoltár 22:16 - "A kutyáknak körülvesznek; egy csomó gonoszok vesznek körül; átszúrták a kezem és a lábam." Ez a prófétai zsoltár leírja Jézus keresztre feszítésének részleteit, ideértve azt a tényt, hogy a kezét és a lábát áttörték.
Ézsaiás 53:3 - "Megvetették és a leginkább elutasították a férfiak körében; fájdalomcsillapító ember és aki tudja, mit szenved; és mivel az egyik ember elrejti az arcát, megvetjük, és mi nem tettünk ügyet. " Ez a vers leírja azt a megaláztatást és szenvedést, amellyel Jézus halála előtt szembesült.
Máté 26:56 - "De mindez történt, hogy teljesítse a próféták szentírásait. Aztán az összes tanítvány, elhagyva őt, elmenekült." Ez a vers megmutatja, hogy a tanítványok elhagyták Jézust, amikor letartóztatták, és teljesíti azt a próféciát, hogy a lelkész megsérülne, és a szétszórt nyáj.
Márk 14:61 - "De csendben tartott, és semmi sem válaszolt. Újra megkérdezték tőle:" Te vagy a Krisztus, az áldott Isten fia? " Ez a vers azt az igazságtalan ítéletet mutatja be, amelyet Jézus a vallási hatóságokkal szembesült, és bármilyen okot kér, hogy elítélje.
Lukács 22:34 - "Azt mondom neked, Pedro, aki háromszor nem fogja énekelni a kakasot, tagadta, hogy ismersz engem." Ez a vers megmutatja Jézus szomorúságát abban, hogy azt jósolja, hogy Péter háromszor tagadja meg őt, ami később történik a 18. fejezetben.
Luvut: