1 Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.
2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdõ, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,
3 nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.
4 Az Úr angyala ugyanis leszállt idõnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után elõször lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]
5 De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.
6 Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tõle: "Meg akarsz gyógyulni?"
7 "Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be elõttem."
8 Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"
9 Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.
10 Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat."
11 Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!"
12 Erre megkérdezték tõle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!"
13 A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.
14 Késõbb Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."
15 Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
16 A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.
17 Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
18 Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlõvé tette magát az Istennel.
19 De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit õ tesz, azt teszi a Fiú is.
20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
21 Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti õket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
22 Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
24 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.
25 Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.
26 Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
27 s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen õ az Emberfia.
28 Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és elõjönnek.
29 Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.
30 Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.
31 Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.
32 De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.
33 Jánoshoz fordultatok, s õ tanúságot tett az igazságról.
34 Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.
35 (János) égõ és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.
36 De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.
37 Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,
38 s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.
39 Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,
40 mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41 Dicsõítést nem fogadok el az emberektõl.
42 Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.
43 Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.
44 Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsõítitek, de azt a dicsõséget, amely az Istentõl való, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya elõtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.
46 Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.
47 De hát ha az õ írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?"
Versículos relacionados com János evangéliuma, 5:
A Szent János 5 egy olyan fejezet, amely arról szól, hogy egy 38 éve beteg volt egy ember gyógyulásáról, és arról, hogy ez hogyan váltott ki az akkori vallási vezetők körében. Sőt, Jézus Isten Fiaként mutatja be magát, és az apja által neki adott hatalomról beszél. Ezután öt vers a Szent János 5 -ben címzett témákkal kapcsolatban:
János 5:21: "Mert, ahogy az Atya felemeli a halottakat, és életet ad nekik, így a Fiú életet ad, akit akar." Ez a vers megmutatja azt a hatalmat, amelyet Jézus birtokol az élet megadására és a halottak feltámadására.
János 5:24: "Az igazságot mondom: Aki meghallja a szavamat, és hisz abban, aki elküldött nekem, örök élete van, és nem fogják elítélni, hanem a halálból az életbe ment." Ebben a versben Jézus az üdvösségről beszél, amelyet Istenbe és üzenetében való hit révén érnek el.
János 5:39: "Gondosan tanulmányozod a Szentírásokat, mert úgy gondolja, hogy örök életed van bennük. És a Szentírások tanítják nekem." Ez a vers megmutatja, hogy a korabeli vallási vezetők ragaszkodtak a hagyományokhoz és a törvény betűjéhez, anélkül, hogy megértenék a szentírások valódi jelentését és Jézus üzenetét.
János 5:44: "Hogyan tudsz elhinni, ha elfogadja a dicsőséget egymástól, de ne keresse meg azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől származik?" Ebben a versben Jézus az emberi dicsőség és elismerés kereséséről beszél, ahelyett, hogy Isten jóváhagyását és dicsőségét keresi.
János 5:46-47: "Ha Mózesben nőttél fel, akkor hinni fognak nekem, mert rólam írt. De ha nem hisznek az írásaiban, hogyan fogják hinni, amit mondok?" Jézus arról beszél, hogy üzenete megfelel a Szentírásnak, és hogy azok, akik nem hisznek az ő szavaiban, nem igazán követik Mózes és a próféták tanításait.
Luvut: