Jób könyve, 10

22. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

Aiheeseen liittyvät säkeet Jób könyve, 10:

Job 10. fejezetében továbbra is megbánja helyzetét, és megkérdezi Istent, hogy miért szenved annyira. Bántalmazottnak és tehetetlennek érzi magát, és Istenre szólít fel. Az ezekhez a témákhoz kapcsolódó versek a következők:

Zsoltár 22:1: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan messze, hogy megments engem olyan messze a fájdalmatól?" Ez a vers azt a fájdalmat ábrázolja, hogy Isten elhagyta a szenvedés közepette, ugyanazt az érzés, mint a 10. fejezetben kifejezett munka.

Zsoltár 88:3-4: "A lelkem telített a gonoszsággal, és az életem a Sheol szélén van. Számítok azok között, akik a sírhoz jönnek; olyan vagyok, mint egy erős ember." Ez a zsoltár kifejezi a tehetetlenség és a mély szomorúság érzését a fájdalom közepette, amelyet Job érez.

Ézsaiás 45:9: "Jaj annak, aki a Teremtőjével szerepel! Ő olyan, mint egy szilánk a többi agyagszilárdság mellett. Mondhatja -e az agyag a Potternek:" Mit csinálsz? "Vagy:" A munkádnak nincs fogantyúja " ? " Ez a vers arra a tényre utal, hogy Isten szuverén, és nem szabad megkérdőjelezni vagy megtámadni az ő teremtése miatt, amelyet a munkának meg kell tanulnia.

Róma 9:20: "De ki vagy te, ó, ember, hogy megkérdőjelezzék Istent? A teremtésnek nem szabad megkérdőjeleznie a Teremtőt, és bíznia kell a szuverenitásában, egy olyan leckében, amelyet a munka meg kellett tanulnia.

Fülöp-szigeteki 4:6-7: "Ne aggódj semmi miatt, de minden imában kérdezze meg Istent, hogy mire van szüksége, és mindig imádkozz egy hálás szívvel. És Isten békéje, amelyet senki sem tudja megérteni, megtartja a szívét és a szívét Az elme, mert egyesülsz Jézus Krisztussal. " Ez a vers hangsúlyozza az ima és az Istenbe vetett bizalom fontosságát a hátrányok közepette, amit a munka is bizonyít, ha válaszokat és segítséget kiált.