Korintusiaknak írt I. levél, 1

12. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."

Aiheeseen liittyvät säkeet Korintusiaknak írt I. levél, 1:

Az 1. fejezet 1. fejezete az isteni bölcsesség és az emberi bölcsesség kérdésével foglalkozik. Pál sürgeti a korinthusokat, hogy ne vezessenek a különféle vallási vezetők által okozott megosztások, hanem hogy maradjanak egyesülve Krisztusban. Hangsúlyozza, hogy Isten bölcsessége őrült az emberek számára, és hogy a kereszt üzenete Isten ereje azoknak, akik hisznek.

Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved urajába, és ne keverje fel a saját megértését. Felismeri őt minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers hangsúlyozza az Istenbe vetett bizalom fontosságát és az isteni bölcsesség törekvését, nem pedig a korlátozott emberi bölcsességtől függően.

Jeremiah 9:23-24: "Így mondja az Úr, ne grófja a bölcsességét bölcsességében, és nem is Glorie az erősségében; ne gróf a gazdagságában. , hogy jótékonyságot, ítéletet és igazságosságot tegyek a földön; ezeknek a dolgoknak, amelyeket szeretek, mondom az Úrnak. " Ez a vers hangsúlyozza az isteni bölcsesség fölényét az emberi bölcsességhez és az Isten megismerésének fontosságához.

Ézsaiás 29:14: "Íme, továbbra is csodálatos munkát fogok végezni ennek az embereknek a közepén, csodálatos munkával és egy prodiciával; mert bölcsük bölcsessége elpusztul, és körültekintőük körültekintő képessége elrejti." Ez a vers kiemeli az emberi bölcsesség hiábavalóságát az isteni bölcsességhez képest, és Isten csodálatos dolgokra való képességéhez képest.

Colossians 2:8: "Legyen óvatos, hogy senki sem ragadozjon neked filozófiák és hiábavaló finomságok révén, a férfiak hagyománya szerint, a világ kezdetei szerint, és nem Krisztus szerint." Ez a vers figyelmezteti az emberi bölcsességet és a Krisztus igazságától való elmozdulás veszélyét.

Jakab 1:5: "És ha valamelyikőtöknek hiányzik a bölcsesség, kérdezze meg Istennek, aki minden liberálisan ad, és nem dobja őt az arcába; és neki adják." Ez a vers hangsúlyozza az isteni bölcsesség fontosságát és Isten ígéretét, hogy bölcsességet adjon azoknak, akik azt kérik.