Trouvé 9275 Résultats pour: Egy

  • A népek ugyan felbõszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!" (Jelenések könyve 11, 18)

  • Az égen nagy jel tûnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. (Jelenések könyve 12, 1)

  • Most egy másik jel tûnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. (Jelenések könyve 12, 3)

  • Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülõ asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. (Jelenések könyve 12, 4)

  • Levetették a nagy sárkányt, az õsi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. (Jelenések könyve 12, 9)

  • De legyõzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. (Jelenések könyve 12, 11)

  • Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. (Jelenések könyve 12, 14)

  • Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. (Jelenések könyve 12, 15)

  • Ekkor láttam, hogy a tengerbõl egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. (Jelenések könyve 13, 1)

  • A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. (Jelenések könyve 13, 2)

  • Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. (Jelenések könyve 13, 3)

  • Gõgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. (Jelenések könyve 13, 5)


“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina