Fondare 9275 Risultati per: Egy

  • A népek ugyan felbõszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!" (Jelenések könyve 11, 18)

  • Az égen nagy jel tûnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. (Jelenések könyve 12, 1)

  • Most egy másik jel tûnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. (Jelenések könyve 12, 3)

  • Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülõ asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. (Jelenések könyve 12, 4)

  • Levetették a nagy sárkányt, az õsi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. (Jelenések könyve 12, 9)

  • De legyõzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. (Jelenések könyve 12, 11)

  • Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. (Jelenések könyve 12, 14)

  • Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. (Jelenések könyve 12, 15)

  • Ekkor láttam, hogy a tengerbõl egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. (Jelenések könyve 13, 1)

  • A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. (Jelenések könyve 13, 2)

  • Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. (Jelenések könyve 13, 3)

  • Gõgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. (Jelenések könyve 13, 5)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina