pronađen 14311 Rezultati za: Ám

  • Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. (Teremtés könyve 13, 5)

  • Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) (Teremtés könyve 13, 7)

  • Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. (Teremtés könyve 13, 8)

  • Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. (Teremtés könyve 13, 12)

  • Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tõle: "Emeld föl szemedet és tekints a helyrõl, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. (Teremtés könyve 13, 14)

  • Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden idõkre. (Teremtés könyve 13, 15)

  • Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. (Teremtés könyve 13, 16)

  • Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak. (Teremtés könyve 13, 18)

  • Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében (Teremtés könyve 14, 1)

  • A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán, (Teremtés könyve 14, 5)

  • a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik. (Teremtés könyve 14, 6)

  • Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét. (Teremtés könyve 14, 7)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina