pronađen 195 Rezultati za: Jacob áldás fáraó
De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr elõre megmondta. (Kivonulás könyve 8, 11)
A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt elõre megmondta. (Kivonulás könyve 8, 15)
Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. (Kivonulás könyve 8, 16)
Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt. (Kivonulás könyve 8, 20)
Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: "Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban." (Kivonulás könyve 8, 21)
A fáraó így válaszolt: "Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is." (Kivonulás könyve 8, 24)
Mózes ezt mondta: "Mihelyt eltávozom tõled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktõl. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak." (Kivonulás könyve 8, 25)
De a fáraó újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet. (Kivonulás könyve 8, 28)
A fáraó ellenõriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet. (Kivonulás könyve 9, 7)
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marék hamut a kemencébõl, és Mózes a fáraó elõtt szórja az ég felé. (Kivonulás könyve 9, 8)
Õk tehát vették a hamut a kemencébõl, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. (Kivonulás könyve 9, 10)
Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr elõre megmondta. (Kivonulás könyve 9, 12)