pronađen 195 Rezultati za: Jacob áldás fáraó

  • A fáraó tisztviselõi megijedtek az Úr fenyegetésétõl, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat. (Kivonulás könyve 9, 20)

  • A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: "Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. (Kivonulás könyve 9, 27)

  • A fáraó látta, hogy az esõ, a mennydörgés és a jégesõ megszûnt, erre továbbra is megmaradt bûnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. (Kivonulás könyve 9, 34)

  • A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által elõre megmondta. (Kivonulás könyve 9, 35)

  • A fáraó szolgái így szóltak: "Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?" (Kivonulás könyve 10, 7)

  • Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: "Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?" (Kivonulás könyve 10, 8)

  • Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok." Legott elkergették õket a fáraó elõl. (Kivonulás könyve 10, 11)

  • Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: "Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek. (Kivonulás könyve 10, 16)

  • De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait. (Kivonulás könyve 10, 20)

  • Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: "Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek." (Kivonulás könyve 10, 24)

  • Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el õket. (Kivonulás könyve 10, 27)

  • A fáraó még ezt mondta: "Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti." (Kivonulás könyve 10, 28)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina