pronađen 58 Rezultati za: Jeroboam halála

  • Husám halála után Adad uralkodott helyette mint király, annak a Badadnak a fia, aki a midiánitákat Moáb mezején megverte. Városát Avitnak hívták. (Krónikák I. könyve 1, 46)

  • Adad halála után a maszrekai Szamla uralkodott helyette királyként. (Krónikák I. könyve 1, 47)

  • Szamla halála után a Rechobot-han-Nacharból származó Saul uralkodott helyette mint király. (Krónikák I. könyve 1, 48)

  • Saul halála után Baal-Hanan, Achbor fia uralkodott helyette királyként. (Krónikák I. könyve 1, 49)

  • Baal-Hanan halála után Hadad uralkodott helyette mint király. Városát Painak hívták. Feleségének neve Mehetabeel, aki a Me-Szahabból való Matred lánya volt. (Krónikák I. könyve 1, 50)

  • Hadad halála után törzsfõnökök léptek fel Edomban: Timna törzsfõje, Alja törzsfõje, Jetet törzsfõje, (Krónikák I. könyve 1, 51)

  • Hecron halála után Káleb bement Efratához, apjának, Hecronnak a feleségéhez. Ez Aschurt, Tekoa apját szülte neki. (Krónikák I. könyve 2, 24)

  • Dávid így gondolkozott: A fiam, Salamon, fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsõséget és hírnevet szerezzen minden nép elõtt. Ezért elõkészületeket kell tennem. Dávid halála elõtt valóban megtette az elõkészületeket, (Krónikák I. könyve 22, 5)

  • Így tartott ez évrõl évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyû kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. (Krónikák II. könyve 21, 19)

  • Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói. (Krónikák II. könyve 22, 4)

  • Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettõl kezdve rájuk hallgatott. (Krónikák II. könyve 24, 17)

  • Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt. (Krónikák II. könyve 25, 25)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina