pronađen 194 Rezultati za: Nevét
Rubinnal és ofírkõvel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsõítsék benned a szent nevet!" (Tóbiás könyve 13, 17)
Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedves elõtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy õk is az igazságot szolgálják és alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenrõl, magasztalják nevét minden idõben, igazságban és minden erejükbõl. (Tóbiás könyve 14, 8)
"Dicsõítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét! (Judit könyve 16, 1)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. (Jób könyve 39, 7)
Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard elõtt sem hajlandó hátrálni. (Jób könyve 39, 22)
Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. (Jób könyve 41, 21)
Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. (Zsoltárok könyve 20, 8)
Adjátok meg az Úrnak a nevét megilletõ dicsõséget, és szent udvarában imádjátok az Urat! (Zsoltárok könyve 29, 2)
Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian! (Zsoltárok könyve 34, 4)
Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: "Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?" (Zsoltárok könyve 41, 6)
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: (Zsoltárok könyve 44, 21)