pronađen 9275 Rezultati za: egy

  • Ez azt mondta: "Lám, itt a tûz és a fa, de hol a bárány az égõáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égõáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. (Teremtés könyve 22, 8)

  • Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem." (Teremtés könyve 22, 12)

  • Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égõáldozatul a fia helyett. (Teremtés könyve 22, 13)

  • Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". (Teremtés könyve 22, 14)

  • és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tõlem, gazdagon megáldalak. (Teremtés könyve 22, 16)

  • Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt. (Teremtés könyve 22, 19)

  • "Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem." (Teremtés könyve 23, 4)

  • és így szólt hozzájuk: "Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, (Teremtés könyve 23, 8)

  • "Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!" (Teremtés könyve 23, 15)

  • Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedõk körében járja. (Teremtés könyve 23, 16)

  • A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idõ, amikor az asszonyok kijönnek vízért. (Teremtés könyve 24, 11)

  • Így szólt: "Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz! (Teremtés könyve 24, 12)


“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina