pronađen 3550 Rezultati za: ezt

  • Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el errõl a helyrõl, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. (Teremtés könyve 19, 14)

  • Amikor kivezették õket, ezt mondták: "Menekülj, az életedrõl van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj." (Teremtés könyve 19, 17)

  • Az idõsebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Õ a moábiták õsatyja a mai napig. (Teremtés könyve 19, 37)

  • A fiatalabb is fiút szült és Ammonnak nevezte. Õ az ammoniták õsatyja a mai napig. (Teremtés könyve 19, 38)

  • Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert õ feleség." (Teremtés könyve 20, 3)

  • Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: "Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?" (Teremtés könyve 20, 10)

  • Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám." (Teremtés könyve 20, 13)

  • Õ maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: "Nem tudom nézni a gyermek haldoklását." Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. (Teremtés könyve 21, 16)

  • Abimelek megkérdezte Ábrahámot: "Mit jelent ez a hét bárány, amelyet külön állítottál?" (Teremtés könyve 21, 29)

  • Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égõáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked." (Teremtés könyve 22, 2)

  • Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. (Teremtés könyve 22, 9)

  • Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". (Teremtés könyve 22, 14)


“A prática das bem-aventuranças não requer atos de heroísmo, mas a aceitação simples e humilde das várias provações pelas quais a pessoa passa.” São Padre Pio de Pietrelcina