pronađen 145 Rezultati za: vagyunk

  • Ne szégyenítsd meg, aki megtért a bûnbõl, jusson eszedbe, hogy mind bûnösök vagyunk. (Sirák fia könyve 8, 5)

  • Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. (Izajás könyve 8, 18)

  • Hûtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktõl. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkbõl. (Izajás könyve 59, 13)

  • Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtõl fogva felettünk; mintha nem a te nevedrõl neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed elõtt megolvadnának a hegyek, (Izajás könyve 63, 19)

  • Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed mûve vagyunk mindnyájan. (Izajás könyve 64, 7)

  • Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. (Izajás könyve 64, 8)

  • Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: "Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat." (Jeremiás könyve 7, 10)

  • Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. (Jeremiás könyve 8, 8)

  • Hogyan mondhatjátok: "Hõsök vagyunk, harcban megedzett férfiak"? (Jeremiás könyve 48, 14)

  • Aki csak rájuk talált, emésztette õket. Ellenségeik így szóltak: "Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelõje és atyáik reménysége." (Jeremiás könyve 50, 7)

  • Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bûne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktõl. (Báruk könyve 3, 8)

  • de ha õ szólítja õket, azt felelik: "Itt vagyunk!" Vidáman csillognak alkotójuk elõtt: (Báruk könyve 3, 35)


“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina