Apostolok Cselekedetei, 26

22. De az Isten megoltalmazott mind a mai napig, s tanúságot teszek kicsik és nagyok elõtt egyaránt. Semmi mást nem mondok azonkívül, amit a próféták és Mózes megjövendöltek:

Stihovi vezani uz Apostolok Cselekedetei, 26:

Az apostolok cselekedetei 26 beszámol Pál beszédéről Agrippa király előtt, amelyben megvédi az evangélium prédikálását és a kereszténységre való áttérését. Pál arról beszél, hogy miként üldözte korábban a keresztényeket, de most azt hiszi, hogy Jézus a Messiás, és azt kell követni. Megemlíti a halottak feltámadását és az üdvösség üzenetének hirdetésének fontosságát is. Ezen témák alapján az öt kapcsolódó vers:

Róma 10:9: "Ha a szádjával Jézust mint Úrba vallja be, és a szívedben úgy gondolja, hogy Isten feltámadta őt a halottakból, akkor megmented." Ez a vers arról szól, hogy Jézus vallomása, mint az Úr vallomása és az üdvösség iránti feltámadásában való hit. Ez összhangban áll Pál 26. ApCsel beszédével, amelyben a feltámadásról és Jézus követésének fontosságáról prédikál.

1 Korinthusok 15:14: "És ha Krisztus nem emelkedett, akkor prédikálásunk hiábavaló, és a hited is hiábavaló." Ebben a versben Pál hangsúlyozza Krisztus feltámadásának fontosságát a keresztény hitben. Az ApCsel 26. című beszédében Pál megemlíti a feltámadást, mint az egyik okot, amelyben hisz Jézusban.

2 Timothy 4:2: "Prédikálja a szót, időben és időben sürgeti, figyelmeztetés, megcáfol, buzdít, hosszú idővel és tanítással." Pál arra ösztönzi Timothyt, hogy minden alkalommal hirdesse a szót. Ez összhangban áll Pál 26. ApCsel -beszédében, amelyben arról beszél, hogy mindig hirdette az üdvösség üzenetét mindenkinek.

1 Thesszaloniak 5:5-6: "Mert mindazok, akik a fény és a nap gyermekei vagytok; nem az éjszaka vagy a sötétség. Nem alszunk, mert a többiek, hanem figyeljük és józanulunk." Ebben a versben Paul arról beszél, hogy fontos az éberség és a józan, mint a fénygyermekek. Ez kapcsolódik Pál 26. ApCsel -beszédében, amelyben arról beszél, hogy Jézus fénye hogyan alakította át.

Fülöp-szigeteki 3:8-9: "És valójában minden veszteségem, Jézus Krisztus, Urom ismeretének kiválóságáért is, amiben elvesztem ezeket a dolgokat, és salaknak tartom őket , hogy megnyerhesse Krisztust, és megtalálja benne. " Pál arról beszél, hogy miként tekinti mindent veszteségnek a Krisztus tudásához képest. Ez kapcsolódik Pál 26. ApCsel -beszédében, amelyben arról beszél, hogy az élete hogyan változott, amikor Jézussal találkozott.