1 Ezt mondta az Úr Jeremiásnak a nagy szárazság alkalmával:
2 Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálembõl kiáltás hallatszik.
3 A fõemberek vízért küldik szolgáikat; de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza.
4 A mezõ nem hoz többé termést, mert nem esik esõ a földre. Szégyenükben a szántóvetõk befödik fejüket.
5 Még a szarvasünõ is, ha megellik, otthagyja borját a mezõn, mert nem talál füvet.
6 A vadszamarak is ott állnak a kopár magaslatokon, és levegõért kapkodnak, mint a sakálok; szemük eleped, mert nincs mit legelniük.
7 Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! Bizony, hûtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.
8 Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
9 Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket!
10 Ezt mondja az Úr errõl a néprõl: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli õket az Úr, sõt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket.
11 Azt is mondta nekem az Úr: "Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért!
12 Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égõ- és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el õket."
13 "Ó, Uram, Istenem - válaszoltam -, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sõt állandó békességet adok nektek ezen a helyen."
14 Erre az Úr így szólt hozzám: "Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem õket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek.
15 Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem õket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták.
16 Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse õket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat."
17 Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szemembõl patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás.
18 Ha kimegyek a mezõre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtõl epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna.
19 Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés!
20 Uram, elismerjük gonoszságainkat, és atyáink vétkeit is: Bizony, vétkeztünk ellened.
21 De a nevedért ne vess el minket, s ne hagyd, hogy gyalázat érje dicsõséged trónját. Emlékezz meg rólunk, s ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet.
22 Van-e a pogányok bálványai közt, aki esõt ad? És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport? Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind? Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 14:
Jeremiás 14 az eső hiányával és az embereknek az Istennek való kiáltással foglalkozik. Isten azonban azt mondja Jeremiásnak, hogy nem küld esőt, mert az emberek gonoszok és nem bűnbánatot tettek. A fejezet azzal ér véget, hogy Jeremiah az emberek nevében imádkozik Istenhez, bocsánatot és segítséget kér. Az alábbiakban öt vers található a Jeremiás 14 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Mózes 28:23-24: "A menny a fejed fölött bronz lesz, a föld a lábad alatt, a vas alatt. Az Úr esőt ad a földporon és a por fölött; megsemmisül." Ezek a versek megmutatják, hogy az eső hiánya az Isten elutasításának jele, amely pusztításhoz vezethet.
1 Királyok 17:1: "Akkor Illés, a Gilead lakosainak Tesbite azt mondta Ahabnak:" Ugyanolyan biztos, mint az Úr, Izrael Istene, akinek az arca előtt vagyok, hogy ezekben az években sem harmat, sem eső nem esik ott. lesz, de a szavam szerint. "" Ezek a versek Illésről, egy prófétáról beszélnek, aki Isten parancsnoka alatt az aszályt hozta Izraelbe, mint az emberek bűneinek ítéletét.
2 Krónikák 7:13-14: "Ha bezárom az égboltot, és nincs eső; vagy elrendelje a szöcskéket, hogy fogyasztják a földet; vagy küldjék el a pestist az embereim között; és ha az embereimet a nevemre hívják fel, Alázd magad, imádkozzatok, és keresse meg az arcomat, és konvertáljon a gonosz útjaidból, aztán hallom a mennyből, megbocsátok bűneidet és gyógyítom a földet. " Ezek a versek azt mutatják, hogy Isten megígérte, hogy megbocsát és meggyógyít a földnek, ha az emberek megbánnak és imádkoznak vele.
Ézsaiás 55:10-11: "Mert, csakúgy, mint az eső és a menny hó, és nem teszik először a földet, és megtermékenyítik, és kihajtanak, hogy magot adjanak a vetőgépnek és a kenyeret a kenyérnek. Amit eszik, ez lesz az a szó, amely kijön a száomba: nem fog visszatérni hozzám, hanem megteszi, ami elégedett lesz és virágzik abban, hogy elküldtem. " Ezek a versek megmutatják, hogy az eső milyen szimbólum az Isten Igéjének, amely életet és jólétet hozhat.
Zechariah 10:1: "Peda az Úrnak az esőnek a késői eső idején, igen, az Úrnak, aki villámot készít; és bőséges esőt ad nekik, és mindegyiknek gyomnövény a terepen." Ez a vers arról szól, hogy Isten hogyan küldhet esőt és jólétet, ha az emberek imádkoznak és hittel kérdezik.
Poglavlja: