1 Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelõje volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette.
2 Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezetõ felsõ kapunál, a Benjamin-kapunál volt.
3 Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: "Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek.
4 Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja õket.
5 Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik õket.
6 Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél."
7 Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erõsebb voltál nálam és legyõztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol.
8 Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: "Erõszak! Romlás!" Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra.
9 Már azt gondoltam: Nem törõdöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tûz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erõmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.
10 Hallom sokak gyalázkodását: "Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!" Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: "Hátha valamiképp tõrbe csalhatnánk, legyõzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta."
11 De az Úr, mint hõs harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük.
12 Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.
13 Énekeljetek az Úrnak! Dicsõítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezébõl.
14 Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott.
15 Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: "Fiúgyermeked született" - és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg.
16 Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót,
17 mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott!
18 Miért is jöttem ki méhébõl? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 20:
Jeremiah 20 Jeremiah próféta szenvedését és fájdalmát jelenti, akit üldöznek és nevetségessé tesznek az Úr szavának beszédével. Isten megtéveszti, és azt akarja, hogy ne születhessen. Az alábbiakban öt vers található a Jeremiah 20 -ban lefedett témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 31:13: "Mert sokan hallottam; mindenhol terror! Jeremiáshoz hasonlóan a zsoltárosokat is ellenségek veszik körül, akik ellene rajzolnak.
Máté 5:11-12: "Áldott vagy, amikor diszbumáltak és üldöztek, és hazudnak, mondd minden gonoszt ön ellen, az én ügyem miatt. Tegye a prófétáknak, akik előtted voltak." Jézus arról az üldöztetésről beszél, amelyet követői szenvednek, emlékezve arra, hogy a prófétákat is üldözték az igazság elmondása miatt.
2 Korinthus 4:8-9: "Mindenben zavartak vagyunk, de nem bajba jutottak; zavarodott, de nem kétségbeesett; üldözött, de nem tehetetlen; levágott, de nem pusztult el." Pál beszél az Isten szolgáinak nehézségeiről, de az Úr jelenlétéről is.
Róma 8:38-39: "Mert biztos vagyok benne, hogy sem a halál, sem az élet, sem az angyalok, a fõnökök, sem a jövőbeli dolgok, sem a potesztek, a magasság, sem a mélység, sem a többi lény nem választhat el minket Isten szeretetétõl, Ki van Jézus Krisztusban, a mi Urunk. " Ez a vers hangsúlyozza Isten hűségét szolgái iránt, még az üldöztetés és a szenvedés közepette is.
James 5:10-11: "Testvéreim, például a szorongást és a türelmet veszik az Úr nevében beszélõ próféták. Íme, megáldottuk azokat, akik szenvedtek. Az Úr adott neki; mert az Úr az Nagyon irgalmas és isteni. " James arra buzdítja a hívõket, hogy kövessék a próféták példáját, és tartsák fenn a türelmet a nehézségek közepette, emlékezve arra, hogy Isten irgalmas és igazságos.
Poglavlja: